Tegnap kint voltunk a gödöllői Grassalkovich kastélyban. Számomra mostmár tradíció minden évben önkénteskedni a Múzeumok Éjszakáján, és idén Nezumi-kunt is magammal vittem. Ugyan korban nem illettünk össze, mert én az 1820-as éveket képviseltem Eszterházy Mária Leopoldina ruhájában (már harmadszor :)), a párkapcsolat pedig az 1800as évek második felének osztrák katonai egyenruháját viselte, persze ezt a bemutatkozást hamar leegyszerűsítettük "Ferenc József vagyok"-ra :D Általában ilyenkor betudták, hogy én meg Sisi, és ennyit erről XD
Az igyenes program miatt indokolatlan mennyiségű ember volt. Tudjátok, a magyarnak minden kell, ami ingyen van, mindegy is, hogy mit kap, de nem kell érte fizetni, akkor megy :D Nagyon sokan panaszkodtak, hogy már egyáltalán nem jutottak be egyik vezetésre se... De hát istenem, amikor mi fél7kor kiértünk (7kor volt kapunyitás hivatalosan), akkor már kacskaringós sor állt a bejárat előtt. Nagyon nyüzsgős este volt, de nagyon élveztük, hiszen belsősök voltunk, mindenki hozzánk fordult, sose voltunk egyedül, nem unatkoztunk, és állandóan rohangálni kellett mindenfelé, vagy magyarázni a kérdezősködőknek. Kicsit fontosnak érezhettük magunkat, nnna :D
Lulu és Sora is meglátogattak minket kint a Királydombi Pavilonnál, ahol 7-től 9-ig voltunk, aminek nagyon örültem, csak hát a tömeg miatt ők se tudtak sokmindent csinálni, de azért remélem nem unatkoztak. Lulu annyira csinos volt, hogy az valami hihetetlen! *__* Szépen képviselte a lolitát a kastélyban ;)
Gyerekbeszólásokból is kijutott nekünk egy pár, a legkedvencebbem, aminél csapkodtam a térdem a nevetéstől (úrihölgyhöz nem méltó módon), az egy egészen pici lány volt, aki Gáborhoz odament, és megkérdezte, hogy "Hol van a ló?". Gábor nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy a lovacskája már fáradt, és az istállóban alszik. A család még egy darabig tenglengett a környékünkön, készült pár fénykép, majd amikor továbbindultak volna, a szülők már fogták a picilány kezét, majd a kislány hangosan határozottan megszólalt: "DE HOL VAN A LÓ?" :DDD Kicsit a Gru-s Agnes jutott eszembe, életkorban, és stílusban is nagyon hasonlított a kislány :)))
Végülis 21:20ig maradtunk a pavilonban a parkban, majd átsiettünk a főépületbe, és egy másik huszonéves lány vezetését kísértük végig az állandó kiállításon. Szegénynek lendületből még egy kört kellett mennie utána a sok emberre való tekintettel, azért az durva, amikor az embernek 2 órát kell egyhuzamban folyamatosan beszélni... De jól sikerült minden. A saját körünk után majdnem elindultunk még az EU-s vezetésre is, de szörnyen meleg volt a kastélyban, és az is 50 perces lett volna, így végül visszafordultunk, és az önkéntesek számára kajcsoládéval telepakolt konyhában kötöttünk ki, és befaltunk pár szendvicset :)
Ezután (már kissé fáradtan és meggyötörten) fényképezkedtünk, majd átöltöztünk, és indultunk haza szépen kényelmesen autócskával~ Köszönöm a fuvart! :) Ajándékba kaptunk az önkéntességért fejenként egy tábla csokit, és belépőt egy augusztusi komolyzenei koncertre, amit már várunk nagyon, hogy mehessünk a jól megérdemelt ajcsinkra :)
Éjfél körül értünk haza, Apa még fent volt, Anya pedig felébredt a hangunkra, és kijött, hogy meséljünk neki is :) Jó hosszú beszámolót tartottunk, közben kibontottam a hajamat, és nagyon tetszett a hullámos eredmény, úgyhogy muszáj volt azzal is készíteni egy fotót - íme :D
Jövőre valószínűleg még nem leszek itthon, amikor újra ez a program lesz, de ígérem, valamikor kiviszem azokat, akiket érdekel, mert kitartóan úgy érzem, hogy ez egy olyan program, amit nem szabad kihagyni! ;)
