Jours de la semaine

Tegnap nem fényképeztem semmit, de az utazásunk célját illetően történt pár előrelépés: Gábor először iskolába ment, én pedig beiratkoztam a sajátomba. Gábor 2 órás szünetében nagybevásárlást tartottunk, vettünk egy paplant (awawwww istenem, úgy aludtam benne éjszaka, mint egy FELHŐBEN *___*), meg tányért, fazekat, fakanalat, mosogatószert és szivacsot, meg mindenféle ilyesmit, ami ahhoz kell, hogy lakható legyen ez a hely :D Egyre inkább kis szeretetreméltó ez a szoba, ahogy gyűlnek benne a cuccaink. (Ma még vettem egy íróasztali lámpát is, mert itt elég sötét szokott lenni esténként.) Mire hazaértem, teljesen feldagadt a jobb bokám, mert reggel is futottunk, hogy Gábor ne késsen, és utána is ide-oda rohangásztam intézkedés közben. Szerencsére itthon hamar elmúlt azzal, hogy pihentettem, úgyhogy este megint tudtunk egyet sétálni, és megtaláltuk a környékünkön lévő legjobb bagettet és a postát is (igen, 2 kiválasztott szerencsés remélhetőleg hamarosan kap rólam papírformátumú hírt is :D)

Na, ma viszont pótoltam a fotózás dolgot, úgyhogy fényképes beszámoló következik:


Miután felkeltem a felhőből, és szép kényelmesen összeszedtem magam, elmentem egyet sétálni (láttam olyan igazi franciás sajtos, halasos, henteses piacszerűt, nagyon feelinges volt), majd dél körül összeszedtem Gábort az egyeteménél (ez látható a képen), és együtt mentünk a csoporttársaival menzázni. A menzát senki ne úgy képzelje el, mint az otthoni trutymákot, hanem inkább így (3 euróért - volt más kaja is, de gyávák vagyunk, és a pizzát választottuk):

A desszert Gábornak valami barackos puddingszerűség volt, nekem pedig citromos szőlős könnyű krémecske, ami ennek ellenére olyan tömény volt, hogy nem tudtuk ketten se befalni, pedig isteni volt az íze! Asszem gyakran fogunk ilyen helyre járni ^.^

Ebéd után elmentünk sétálni a Füvészkertbe, ahol legnagyobb meglepetésünkre egyszer csak megláttunk pár KENGURUT (pici is volt!). Indokolatlan - ez a jó szó :D Végülis kiderült, hogy vadaspark van a hátuljában, és van ott minden más is, de belépős volt, úgyhogy csak azokat néztük meg, amik kívülről látszottak, igazi nagyonpöttyös őzikéket és valami mufflont, vagy mit :D Van róluk is fotó, de elég távoliak, meg kerítésmintásak, úgyhogy annyira nem érdekesek.

Miután Gábornak vissza kellett mennie órára, én bementem a kedvenc plázánkba, hogy keressek egy dugóhúzót (Gábor tegnap egy borral állított haza, de nem tudtuk igényesenszentimentálisan kinyitni :D), és a lámpácskánkat is megvegyem. Fordulni akartam egyet hazáig, hogy ne cipeljem tovább a lámpát :DDD de nem sikerült, mert 25 perc várakozás után a buszmegállóban meguntam, hogy egy csöves néni pénzt kunyerál, és mindennek elmond, hogy nem vagyok képes adni neki, miközben az arcomba bagózik. Olyan bunkó volt, hogy még azt se érdemelte meg, hogy a pulcsim alól előássam a tárcám, hogy van-e apróm. Rájöttem, hogy így már nem is érnék vissza a Gáborral megbeszélt találkozónkra, úgyhogy visszamentem a plázába, és addig nézelődtem - igen, ez nem esik nehezemre, bár még nem sok új boltba mentem be, csak az ismerősökbe (ja, de most kibírtam, hogy ne költsek!) :D Gábor is hamarabb végzett kicsit, úgyhogy sikeresen összeszedtük egymást, és elindultunk a 6os metróval a délutáni "Miért ne?!"-úticélunk felé:



A közepe lefelé.


A közepe felfelé.


Annyira nem rossz kép, mint amennyire ki akartam törölni :D Nem mentünk elég messzire amúgy ahhoz, hogy jól fényképezhető legyen - vagy a torony teteje lógott le, vagy az ember :D A jobb szélső pedig valami péksüteményből van pár utcával arrébb egy kirakatban O__o"



Sikerült Gábort átrángatni A körhintához is, és fotózkodtunk, mert bár nem loliban voltam, de azért mégiscsak elég loliable dolog ez! :)

És a legvégére a jól megérdemelt vacsoránk: bagett, paprika és valami túró állagú sajtos, borsos istenifinom krém, vörösbor, és utána puding (meg még volt egy csomóminden, csak azok nem dekoratívak :DDD).