Monsieur Homály és Mademoiselle Toka :D
Rendkívül jól sikerült képek... De legalább látjátok, hogy tényleg ott voltunk! Kicsit creepy volt a környék, tele volt félelmetes emberekkel, és alapvetően ez nem a gazdag része Párizsnak, még az átlagnál is koszosabb (ami nehéz!) és pisiszagú, és az egyik kezemmel a táskámat szorongattam, a másikkal meg Gábor kezét. De ettől függetlenül a turistás részleg egész szép, ettem finom nutellásbanános palacsintát, amit egy amerikai srác készített, akivel Gábor beszélgetett egy kicsit, és nagyon aranyos volt, jót nevetgéltem rajta :) és a rengeteg souvenir bolt némelyikét se lehetett kihagyni, és szerencsére egy üzletben megtaláltuk a már egy ideje keresgélt Le Chat Noiros nyakkendőt Gábornak (még valamikor első turistáskodós nap beleszeretett, csak akkor otthagytuk, és azóta újra kerestük :)), és én is megtaláltam a hasonló történetű rendkívül lolis térdzoknit! Eredetileg csak fehérben láttam, de azon rikítórózsaszín a minta, és azzal nem tudtam volna mit kezdeni, de ma rábukkantunk a fekete×rózsi verziójára, és ez nagyonjó :)
Hát nem imádnivaló a minta? :))) A carouseles fotó pedig már hazafelé sötétben készült.
Rendkívül jól sikerült képek... De legalább látjátok, hogy tényleg ott voltunk! Kicsit creepy volt a környék, tele volt félelmetes emberekkel, és alapvetően ez nem a gazdag része Párizsnak, még az átlagnál is koszosabb (ami nehéz!) és pisiszagú, és az egyik kezemmel a táskámat szorongattam, a másikkal meg Gábor kezét. De ettől függetlenül a turistás részleg egész szép, ettem finom nutellásbanános palacsintát, amit egy amerikai srác készített, akivel Gábor beszélgetett egy kicsit, és nagyon aranyos volt, jót nevetgéltem rajta :) és a rengeteg souvenir bolt némelyikét se lehetett kihagyni, és szerencsére egy üzletben megtaláltuk a már egy ideje keresgélt Le Chat Noiros nyakkendőt Gábornak (még valamikor első turistáskodós nap beleszeretett, csak akkor otthagytuk, és azóta újra kerestük :)), és én is megtaláltam a hasonló történetű rendkívül lolis térdzoknit! Eredetileg csak fehérben láttam, de azon rikítórózsaszín a minta, és azzal nem tudtam volna mit kezdeni, de ma rábukkantunk a fekete×rózsi verziójára, és ez nagyonjó :)
Hát nem imádnivaló a minta? :))) A carouseles fotó pedig már hazafelé sötétben készült.
jaj... emlékszem, az ott durva rész :D tele van négerekkel és mind karkötőt akar a kezedre rakni nyócccázmillió ojróért... meg ott ittam életem legdrágább cappuchinoját 2003ban 6 euróért :DD
ReplyDelete*______*;;
ReplyDeleteNagyon jók a képek, egy élmény olvasni a blogod! Annyi szép mindenfélét láttok! :)
És gratulálok a szerzeményekhez! :D
Én imádtam azt a környéket. Van arra egy kis park, aminek az ajtaján egy szép kis fém tábla volt, rajta egy krokodil stilizálva és áthúzva. Istenien szórakoztam azon, hogy "krokodilt a parkba vinni tilos".
ReplyDeleteÁrulnak már sült gesztenyét?
Nagyon cuki a zokni!
ReplyDeleteÉn 1x 1 napot voltam Párizsban. A belváros gyönyörű volt, ahol a leghíresebb dolgokat lehetett látni, de a külvárosban szálltunk meg, ami teljesen elvette Párizstól a kedvem (egészen elkezdtem értékelni Budapestet...) és azóta nem is vonzódtam Párizs felé (kivéve loli boltokhoz :)), de nagyon jó olvasni az élményeidről, és kezdem kicsit szebb színben látni a helyet :)
Nana: Nem, még nem, de pont tegnap beszéltünk róla, mert Gábor imádja, hogy hullik a vadgesztenye, és mindennap hazahoz vagy kettőt :))) Még a sültkukoricának van szezonja :D
ReplyDeleteNana, nem csodálkozom, te mindent imádsz itt :) de egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehetett akkora mázlid, hogy elkerüld a kellemetlen dolgokat. Tegnap, az orrom előtt lopták ki valakinek a telefonját a zsebéből a metrón. És mit tudok erre csinálni 4 pasi ellen? Semmit, nézem.
Tetszik a város, vannak gyönyörű részei, a parkok (többsége) nagyon szépen rendben van tartva, de egyszerűen szerintem ezek annyira súlyos dolgok, hogy nem értem azt a rajongást, ami körülveszi a várost. Ha egy kicsit többet költenének a közbiztonságra, és lenne annyi az emberekben, hogy a botos idős néninek és a vak lánynak átadják a helyüket a metrón... Komolyan, ez is szép történet, mind a kétszer ugyanaz történt meg: Én éppen leültem volna, felszállt egy ember, akiről lerítt, hogy le kéne ülnie, felugrottam, erre másfél másodperc múlva már ült valaki más a helyemen. Ezek engem nagyon felháborítanak.
Tudom, te szörnyen makacs vagy, és nem is baj, hogy nem foglak tudni meggyőzni, és nem is akarom, hogy átéld ezeket a dolgokat egyszer, csak nehogy lenézz amiatt, hogy nem csillog minden percben a szemem, hogy Párizsban lehetek ^^"
Sugi: Igen, arra biztos jó, hogy az ember jobban értékelje Budapestet, én is folyton hasonlítgatok :D De azért az mégiscsak uncsi már, ez meg tele van új dolgokkal :)