L'arrivée

Najó, eddig tartott az angolblogírásos lelkesedésem :D Fáradt vagyok, és túl sokminden történik, úgyhogy maradjunk szépen az anyanyelvnél, aztán ha véletlenül egynél több külföldi olvasóm lesz, és unatkozni fogok, akkor visszaváltok.

Tehát... Tegnap 12:50-kor indult (volna) a gépünk. Nem részletezek mindent a telefonért visszaszaladással és a reptéren csizmalevétellel kapcsolatban, csak annyit, hogy engem Anya és Apa kísértek ki (Krisztiéktől előző este, Lorenzoéktól aznap reggel köszöntünk el :3), Gáborért pedig Eszter, Balázs és Juli jöttek. Még a reptéren belebotlottunk Lauba, aki ugye Modartos osztálytársam volt, és az élete legalább 1/3át Párizsban tölti, így sokat tudott utána a nap hátralévő részében még segíteni.
Soksok késés meg mindenféle ilyesmi után fél4 körül szállt le a repülőnk a Charles de Gaulle reptérre, ahonnan az RER-B végighozott minket, de itt meg kell említenem, hogy kettőnknek összesen kb. 75 kg volt a csomagja (nem mondanám, hogy felesben :D), így rendkívül macera volt a mozgólépcsőkön, a forgókaros beléptetőkapuknál és úgy egyáltalán bárhol... A megállótól való séta közben már 100 méterenként megálltunk pihenni, annyira nehéz volt (Gábornak mára a háta fáj, nekem meg mindkét felkaromban szörnyű izomláz van XD). De megérkeztünk!

A koliban a recepcióspasira várni kellett kb. negyedórát, és ő az első "atyaúristen!" a történetünkben (a csomagokon kívül), mert nem enyhe kifejezés rá, hogy retardált XD Jajistenem, szörnyű... Képzeljetek el egy középkorú pasast ingnyakkendőben (székén a FARMERdzsekivel), az ujjacskáján egy csillogó rózsaszínköves gyűrűvel, a csuklóján pedig egy rikítónarancssárga gumiórával, és még sok ilyen apró furcsasága volt, ezen kívül képtelen lassan beszélni franciául - más nyelven meg nem tud... Na mindegy, ezt leszámítva egész könnyedén megkaptuk a szobánkat, a másodikon lakunk, kb. az emelet közepén, ami azért jó, mert egyenlő távolságra van innen a mosdó-zuhanyzó és a "konyha" is. A szoba egyébként nem vészes. Nem a higiénia csúcsa, de alapvetően nem kicsi, az asztalok újak és nagyok, és van net. Egyedül egy kis hűtőszekrény meg esetleg egy mikró hiányzik, de hát ez van. Elsőre nem volt túl kedves látvány, de ahogy kipakoltam a cuccainkat, és elrendezkedtünk, egész kis otthonos lett!



1. pici emlékkártyák a levendulás lolimeetről - 2. a folyosón a szemben lévő falon Rei :D

A következő atyaúristen-szituáció az a "konyha". De komolyan, még mindig röhögök, ha kimondom rá ezt a szót :D Azt hiszem, ezt fotódokumentálni kéne, mert anélkül elég nehéz jellemezni, de azért megpróbálom: felszakított ülésű koszos kanapék, mocsok mindenhol, rozsdás és kajamaradványos mikrók, 2 odavágott főzőlap, 2 nagy söröshűtő, amelyik (Gábor szerint, mert nekem még mindig be van dugulva az orrom) iszonyatosan büdös, és 2 kisebb hűtő, amiből az egyik gyanúsan üres, a másik türhető (mostmár abban laknak a mi cuccaink is). De amikor sokadszor jártunk arra (abban reménykedve, hogy azóta arrajárt valami tündérke XD), láttuk, hogy egy ázsiai fiú egész guszta kis húst készít ott, megállapítottuk, hogy igazából lakható, csak be kell szereznünk hozzá még néhány eszközt.

Még egy mélypont jutott tegnapra nekünk, ugyanis estefelé úgy döntöttünk, elmegyünk vadászni valamit vacsorára (szombat este...), és a google maps "segítségével" a 2. zóna irányába indultunk el. Na azt kell tudni, aki nem tudná, hogy Párizs zónás. Az első zóna a város, a többi a putri :D De komolyan. És olyan durva a határ, hogy a belváros irányába kb. 5-10 percet kell sétálnunk, és egy gyönyörű parkban találjuk magunkat, viszont ha hátrafelé indulunk el, akkor az... atyaúristen III. Kutyaszar a járdán másfél méterenként, szemét szétdobálva, csövessek és csak úgy simán félelmetes emberek. Egy idő után visszafordultunk kicsit kétségbeesve, hogy ebben a városban fogunk hónapokig lakni, és egy éjjelnappaliban bevásároltunk pár alapvető dolgot, amit a repülőn nem sikerült magunkkal hozni (tusfürdő, fogkrém, papírzsepi, stb.), meg vettünk vacsira mikróspizzát, amit később a dobozára kirakva sikerült megmelegítenünk és megennünk, mert ugye perpill tányérunk sincs :DDD Ja igen, meg vettünk még mást is, és kicsit furcsáltam, de az Evian ugyanannyi, mint a többi víz (vagy a többi víz ugyanannyi, mint az Evian :D), és a Danette pedig keserűbb, mint az otthoni, de azért nem rossz :)



A jól megérdemelt vacsi és netezés után hulla fáradtan dőltünk le a nem enyhén nyikorgós ágyunkba aludni, és csak a hatalmas optimizmusunk tartotta bennünk a lelket ezek után...

...egészen máig! :) ~folyt köv.~